Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Somogy megyei észak-déli irányú megszüntetett vasútvonalak

2009.11.16

Somogyban a XX. század elejéig sűrű, a területet behálózó vasúthálózat alakult ki. A térség két vasútvonala – Dombóvár–Kaposvár–Zákány és Pécs–Barcs–Murakeresztúr – között, észak–déli irányban épültek ki a belső somogyi térséget feltáró vonalak: a Kaposvár–Szigetvár, a Kaposvár–Kaposmérő–Középrigóc–Barcs és a Barcs–Nagyatád–Somogyszob vasútvonal. A térségben két nagyobb vasúti csomópont alakult ki, Kaposvár és Barcs.

Egy év múlva lesz, hogy 140 esztendeje – a Déli Vasút Buda és Kanizsa közötti, 1861-ben megnyílt szakaszától eltekintve –, 1868. május 6-án átadták a forgalomnak Somogy első, Barcsot Péccsel összekötő vasútvonalát. Nem sokkal később, 1868. szeptember 1-jén a Barcs–Murakeresztúr, majd 1872. augusztus 14-én a Dombóvár–Kaposvár–Zákány vonalat helyezték üzembe. A Drávát átívelő barcsi hidat 1883-ban avatták fel. A szóban forgó műtárgy egy 320 méter hosszú, 12 méter magas, Howe rendszerű közúti fahíd volt. Ezt váltotta fel az 1885-ben átadott, alsópályás, többtámaszú, kétszeres rácsozású vasúti híd. Ezzel egy időben átadták a forgalomnak a Barcstól Verőce felé tartó vasútvonalat. A híd üzembe helyezésével megnyílt a kereskedelmi út a déli területek felé (Barcs–Verőce–Pakrác HÉV).

 Vármegyei kezdeményezés

A Somogyvármegyei Helyi Érdekű Vasút Rt. első vonalának építésére a 70641/89 számú kereskedelmi miniszteri rendelettel kibocsátott engedélyokmányban gróf Széchenyi Pál és érdektársai kaptak engedélyt.  

A társaság Somogyszob és Barcs közötti, 46,8 kilométeres vasútvonalát 1890.szeptember 17-én adták át a forgalomnak. Az engedélyezett vasútvonal megépítésére és megfelelő berendezésére szükséges tényleges tőkét 1 310 500 forintban határozták meg. Ebből forgalmi eszközök beszerzésére 95 ezer, tartalékként 20 ezer forint elkülönítését rendelték el. Az engedélyben szerepelt még, hogy a forgalmi eszközöket, síneket és más felszereléseket a társaság köteles belföldön beszerezni. A vonalat a MÁV üzemeltette. Az új vonal jelentőségét az a tény is példázta, hogy két, kelet–nyugat irányú fővonalat kötött össze. A Somogyvármegyei HÉV 1893.október 24-én adta át a forgalomnak a Somogyszob–Balatonszentgyörgy vonalat. Megnyitásával Somogy megye harmadik vasúti fővonalát (Székesfehérvár–Nagykanizsa) is érintő, észak–déli irányú közlekedési folyosó jött létre. A XX. század elejére teljesen kiépült a Nyugat-Dunántúlt észak–déli irányban átszelő, Barcs–Somogyszob–Balatonszentgyörgy–Keszthely–Tapolca–Celldömölk vonal. A Keszthely–Balatonszentgyörgy szakaszt 1888. szeptember 27-én, a Keszthely–Tapolca távolságot áthidalót 1903. június 17-én, a Tapolca és Sümeg közöttit pedig 1891. május 16-án adták át. Az első világháború elejéig a forgalom folyamatosan gyarapodott, ezért szükségessé vált a vonatok számánaknövelése. Nagyatád és Marcali állomáson 1913-ban a felvételi épületeket kibővítették, és máshonnan kibontott anyagokból új rakodóvágányokat is építettek. A munkálatokkal párhuzamosan a személyszállító vonatok számát is növelték: 1913. május 1-jétől 4815, 4817, 4818 számmal új vonatok közlekednek Somogyszob és Nagyatád között, csatlakozva a Somogyszobról Marcalin keresztül Balatonszentgyörgyre közlekedő szerelvényekhez. A Somogyvármegyei HÉV Rt. újonnan épült vonalainak üzemeltetése az első világháború végéig a MÁV Zágrábi Igazgatósághoz tartozott.

Vonalbejárás

 A Nagyatád–Barcs vonal összes szolgálati helye az 1943-as menetrend tanúsága szerint: (Somogyszob)Nagyatád, Nagyatád-Bodvica mh., Simongát mrh., Felsőerzsébetpuszta mrh., Lábod, Görgeteg, Somogyvisonta mh., Csokonyavisonta, Csokonyavisonta alsó mh., Somogytarnóca, Barcstelep, Barcs. Az egykori vasútvonal megszüntetett szakaszának hossza: 39 kilométer. Megállóhelyeinek száma: 4.

 

 

A vonal déli végállomása Barcs, ahová Szentlőrinc felől érkeztünk, személyvonattal. A Pécs–Nagykanizsa vonalon közlekedő személyvonatokon kívül megáll itt a Pécs és Szombathely között közlekedő gyorsvonatpár, valamint a 2009. decemberi menetrendváltás óta újra közlekedő, Pécset Béccsel összekötő Corvinus IC is. A nyomvonalat követve, Barcs állomástól keleti irányba indulunk el a vágányokon. A nyomvonal keresztezi a Rinya patakot. Észak felé az elágazás a patak után volt, de erre már semmi sem emlékeztet. A kiágazást követően a vágányok a városon keresztül haladva fordultak észak felé. A fővonal elhagyása után keresztezte a Gyár és a Bimbó utcát, végigment a Bagó vasút utcán – nevét egy a vonalon évtizedekig dolgozó vonalbejáróról kapta –, majd a város északnyugati oldalán hagytael Barcsot, és itt metszette a települést Komlósddal összekötő utat. Az út másik oldalán őrházat emeltek, az itteni bakter kezelte azt a sorompót, amelynek ma már nyoma sincs. Az őrház mellett haladt el a nyomvonal, helyén most földút vezet a semmibe. Néhány száz méter után ugyanis eltűnik, a nyomvonal járhatatlanná válik, csak bozótvágó kés és fűrész együttes használatával követhetnénk a vágányok nyomait... Célszerszámok híján közúton haladunk tovább – a nyomvonalat legközelebb Somogytarnócánál találjuk meg. A település központjából nyugati irányba indulunk, egy terményfeldolgozó üzemhez vezető úton. Az üzemet elhagyva az út jobb oldalától körülbelül száz méterre megtaláljuk a település egykori felvételi épületét és az északi oldali őrházat. Innen észak és dél felé is még néhány száz méteren kivehető és járható a nyomvonal, de a természet feltartóztathatatlanul kezdi átvenni a hatalmat. Csokonyavisontára a vonal a település keleti oldalán érkezik. Itt a vasútnak három megállója is volt – ezek közül az első maga Csokonyavisonta állomás. Az állomásépület a település határában a Babócsára vezető összekötő út mentén található. Lakott, de szemlátomást régen újították fel. A következő állomás (Csokonya- Rinyaújlak) némi keresgélés árán a nyomvonalon gyalogolva is elérhető. A felvételi épület a Rinya mellett található. A patak és a településre vezető bekötőút közelében sorompó védte a vasutat. A bekötőútba beaszfaltozva megtaláltuk a keresztezővágány csonkjait. A harmadik megálló, Csokonyavisonta fürdő felvételi épületének azonban már a maradványai sincsenek meg – a helyiek elmondása szerint az épületet a forgalom megszüntetéseután azonnal lerombolták. Görgetegen az állomásépületet teljesen átépítették, semmi sem emlékeztet eredeti funkciójára. Görgeteg és Lábod között a nyomvonal keresztezi a lábodi Rinyát, majd még mielőtt nyugat felé fordulna, érinti Lábodot. A községben még áll az állomásépület, lakottnak tűnik, de állapota meglehetősen romos. A környék rendkívül elhanyagolt, úgyhogy nem próbálkoztunka részletesebb felderítéssel. A Lábod és Nagyatád közti állomásokat, Nagyatád-Simongát és Erzsébetpusz-ta közül utóbbit már évekkel a vonal felszámolása előtt megszüntették. Nagyatád-Simongát kétvágányos megálló-rakodóhelyhez csatlakozott a harmincas években a simongáti béruradalom 0,6 méteres nyomtávú gazdasági vasútja. Ugyanitt a Barcs–Nagyatád vonal felszámolásáig személyszállítást is végző kisvasút működött. Nagyatádra a nyomvonal kelet felől érkezik, a Göröndi-halastavak és a Nagyatádi Szoborpark között. A szoborpark keleti oldalán, az erdő szélén állították az egykor az ezen a vonalon közlekedett 275 161-es gőzmozdonyt. A halastavaknál már felbukkannak a régi vágányok, de a vágányvég és a Taranyi út közötti szakasz balesetveszély miatt nem használható. A tehervonatok a Taranyi úti átjáróig járnak. A Nagyatádig terjedő szakaszon jelentős számú iparvágány húzódik, és ezek majdnem mindegyikét használják is. Magán az állomáson négy sínpár található – a felvételi épület előtti mindkét végét vágányzáró sorompóval zárták le. Somogyszob és Nagyatád között Bz-k közlekednek, hétköznap reggelenként Bz motor+pót összeállításban, egyébként csak egy motor fut a két település között. Nagyatádon a motor körbejárása csak akkor lehetséges, ha az állomás két végén lezárják a sorompót. Az állomás két végén a váltók szinte belógnak a közúti átjáróba. A nyári menetrendi időszakban a Nagyatádról reggel Balatonszentgyörgyre ill délután vissza közlekedő vonatok, a Somogyszob és Balatonszentgyörgy közötti vasútvonal "ideiglenes szüneteltetése" miatt nem közlekednek.

1918 és 1945 között

A Barcs–Somogyszob vasútvonalon az I. világháború végéig folyamatosan nőtt a teherforgalom, ám a trianoni határok kialakulása után a barcsi vasúti csomópontnak csökkent a jelentősége. A déli határok lezárultak, a Dráva-hídon megszűnt a vasúti közlekedés. A megszálló szerb csapatok óriási károkat okoztak a vasúti pályában, és többek között emiatt fordulhatott elő, hogy 1918-ban és 1919-ben csak kisebb-nagyobb szünetekkel zajlott forgalom a vonalon. A teherforgalom a húszas évek elején a világháború előttinek a töredékére esett vissza. Ez az állapot egészen a harmincas évek elejéig tartott. Ekkor az állomások többségén rakodók, illetve rakodóvágányok létesültek. Lábodon a Neuschloss-féle gőzfűrész részvénytársaság jóvoltából Szarvaserdőig kiépített keskeny nyomtávú vasút csatlakozott a HÉV-vonalhoz. Simongáton keskeny nyomtávú vasút hordta a mezőgazdasági termékeket a nagyvasútra. A kisvasút rakodóvágányai Simongát állomáson keresztezték a nagyvasút vágányait. A Somogyvármegyei HÉV vonalait a magyarországi HÉV-ek többségéhez hasonlóan 1931. október 1-jén államosították. A MÁV évenként egyenlő összeg fizetésével kártalanította a részvénytársaságot. A vonalon Jugoszlávia hadszíntérré válása idején, a negyvenes évek elején jelentek meg újra a katona- és hadiutánpótlást szállító vonatok, de a II. világháború eseményei egészen 1945 márciusáig nem érintették közvetlenül a Barcs–Somogyszob vonalat. Tavasszal azonban Marcali és Nagyatád között a magyar hadsereg még harcban álló alakulatai kialakították a Margit védelmi vonalat. A térségben hetekig zajló állóháború óriási károkat okozott a vonal felépítményében és a vasúti épületekben. A felrobbantott vasúti hidat azóta sem építették újjá.

 

1945-től a vonal bezárásáig

A front elvonulásával a helyreállítás azonnal megkezdődött, de forgalomba állítható jármű híján csak fokozatosan indult meg a menetrendszerű forgalom, és az ötvenes évtized második feléig a személyésa teherforgalom nagysága sem emlékeztetett a korábbi időszakokéra. Jelentősebb felújításokat 1952-ben végeztek a vonalon: Csokonyavisonta és Görgeteg között 7500 folyóméteren cserélték ki a talpfákat és a zúzalékanyagot. Még ugyanebben az évben felújították és új váróteremmel bővítették Lábod havi 7-8000 utast kiszolgáló felvételi épületét, az állomás pedig négy karos védőjelzőt kapott. Négy évvel később, 1956-ban Rinyaújlak községi tanács kérelmére Csokonyavisonta állomás nevét Rinyaújlakra változtatták. A változtatás indoka az volt, hogy az állomás Rinyaújlak közigazgatási határán belül található. A nyomvonal mentén 1967 elején kisajátítási eljárás indult el, amelynek célja a rossz állapotú, mocsaras, süppedékes területeken haladó nyomvonal áthelyezése, illetve a vonal felújítása volt. Az eljárás 1972-re ugyan befejeződött, de kézzelfogható eredmény nélkül. Az időközben megszületett, 1968-as közlekedéspolitikai koncepció ugyanis már előrevetítette a vonal szomorú végét: végül 1976 februárjában született döntés a vonal Nagyatád és Barcs közé eső szakaszának felszámolásáról. A döntés oka az volt, hogy a vonatok „gyakorlatilag üresen járnak és a gőzvontatás drága”. A hetvenes évek közepétől Somogyszob és Nagyatád között dízelmozdonyok bonyolították a teherforgalmat. A személyszállításban is egyre gyakrabban használtak dízelmotorkocsikat – jellemző, hogy az üzem utolsó évének karácsonya előtt akkora volt a forgalom,hogy a vonatok többletkocsikkal (!) közlekedtek. A nyomvonalon fekvő települések természetesen ellenezték a vonal felszámolását. Lábod község kérte, hogy a nagyszámú munkába járó utas miatt maradjon meg a vonat legalább odáig, de a kérés süket fülekre talált. A Bagó vasút 1976. december 31-én fejezte be végleg működését: az utolsó vonat 22.31-kor indult Nagyatádról Barcsra. Tóth Mihály mozdonyvezető vezette a motor+pót összeállítású szerelvényt. A vonatot minden állomáson tömeg várta, és az emberek a legkülönfélébb érzelemnyilvánítással búcsúztatták. Volt, ahol „csak” gyászszalagot kötöttek rá, de előfordultak egészen indulatos megnyilvánulások is. Még a feltűnően gyors vágányfelszedés előtt – a Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat kérésére, vízrendezési munkák miatt – Nagyatádtól délre, a 121/55. szelvényben átvágták a síneket. A Nagyatád–Lábod szakasz kivételével a felépítményt szinte azonnal felszedték, de a még megmaradt szakaszra is egy év elteltével sor került.

Következik Kaposvár-Barcs vasútvonal