Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dombóvár - Lepsény vasútvonal

2015.02.06

A megszüntetett Dombóvár–Lepsény (Keszőhidegkút-Gyönk–Tamási) vasútvonal

 

Ideiglenesen elfeledve

 

A Dombóvár–Tamási–Lepsény vasútvonal (83 km) két A kategóriájú fővonal (a Budapest–Székesfehérvár–Siófok–Nagykanizsa, valamint a Budapest–Pusztaszabolcs–Szentlőrinc–Pécs) között húzódó, ezt a két fővonalat összekötő mellékvonal. Lepsény a Budapest–Nagykanizsa vonalon is közelíthető meg, a személyvonatok, illetve néhány gyorsvonat is megáll itt. Dombóvár a Budapest–Pécs vonalon, továbbá Kaposvár felől is elérhető, valamint személyvonattal Bátaszékről Dombóvár-alsóra érkezve kell átgyalogolni Dombóvár állomásra. A vonalat csak gyalog lehet bejárni, személyszállító vonat ugyanis már évek óta nem közlekedik errefelé. 

A kezdetek

A Hajmáskér–Lepsény–Tamási–Dombóvár vasútvonalra az engedélyt a Kereskedelmi Minisztérium adta ki 1895. június 25-én. A vonalat a Győr–Jutas–Veszprém–Lepsény–Dombóvár vasútvonal részeként adták át a forgalomnak 1895. október 30-án. Ebben az időben a mellékvonalak építését, üzembe helyezését az adott térség helyiérdekű vasútja (HÉV) végezte, finanszírozta. Mint más, ebben az időszakban épült helyiérdekű vasútnál, itt is fontos tényező volt az alacsony költségszintet lehetővé tévő egyszerűsített műszaki jellemző, valamint az állami támogatás. A fent említett vonal üzembe helyezője a Győr–Veszprém–Dombóvár HÉV volt. 1893.november 27-én adták át a forgalomnak a 13 kilométer hosszú Keszőhidegkút-Gyönk–Tamási vasútvonalat. Üzembe helyező a Hidegkút-Gyönk–Tamási vasút, üzemeltetője a Magyar Királyi Államvasutak. A 20. század elejétől a mellékvonalakat üzemeltető kisebb vasutaknál, illetve a helyiérdekű vasutaknál súlyos anyagi gondok jelentkeztek. A megszűnést elkerülendő, ezek – így a Hidegkút-Gyönk–Tamási vasútvonal is – a Magyar Királyi Államvasutak birtokába kerültek.

A vonal bemutatása

A vasútvonal Dombóvár állomástól északra ágazik ki a pécsi fővonalból. Itt egy körülbelül húsz méter hosszú vágánycsonk emlékeztet arra, hogy ez valamikor egy vasútvonal kezdőpontja volt. A forgalom megszüntetése után azonnal felszedték a síneket. Ez a nagy sietség egészen a Pári és Tamási közötti szakaszig tartott. Itt már újra találkozhatunk sínekkel. A felszedett szakaszon a növényzet néhol úgy benőtte a nyomvonalat, hogy csak hosszú keresgélés után lehet megtalálni, hol is lehetett valamikor a vasút. Dombóvár állomástól tehát észak felé, Tamási irányába halad a nyomvonal. Gunaras-fürdő mellett elhaladva egy vasúti felüljárón keresztezi a Dombóvárt Kurd községgel összekötő utat. Jól jellemzi a nyomvonalon uralkodó állapotokat, hogy az előbb említett vasúti felüljárón az elvadult növényzet miatt nem lehet gyalog átmenni. Ezek után a Somogyi-dombság festői tájain halad Nagykónyi vasútállomásig. Itt keletre fordul, majd Pári község után megint észak felé tart, Tamási állomásig. Ide fut be Keszőhidegkút-Gyönk felől a ma már csak teherforgalom által használt mellékvonal. Ez utóbbi – mindössze három kis lélekszámú települést érintve – a Dombóvár–Lepsény vonalat köti össze a Budapest–Pécs fővonallal.

Tamási állomáson mindössze egy vagy két vágányt használnak a tehervonatok, de azt sem túl sűrűn. A vonatközlekedés szüneteltetéséig ezen állomáson várták be egymást a szembejövő vonatok.

Tamásin kívül még Mezőhídvég, illetve Enying állomáson van lehetőség arra, hogy a vonatok bevárják egymást.

A vonal Tamásitól északra halad tovább – keresztezve a Sió-csatornát –, egészen Lepsényig, ahol eléri a Budapest–Nagykanizsa vonalat. Mezőhídvég állomás után erősen foghíjas a vágány. Ellentétben a vonal Tamásitól délre eső szakaszával, itt valószínűleg nem szervezetten szedték fel a vágányokat. A vonal közúti keresztezési pontjait nagyrészt felszámolták és leaszfaltozták. Enyingtől délre a vasúti pályától balra található az IKR Bábolna mezőgazdasági termékgyártó üzeme. A tehervonatok Lepsénytől idáig közlekednek. A teherforgalom kedvéért ezen a kilenc kilométeres szakaszon részben felújították a pályát. Mozdonnyal vontatott szerelvénynek ezen a szakaszon 50 km/óra a megengedett sebesség. Enying állomáson csak egy vágányt használnak a vonatok. A biztosító- és egyéb berendezések tökéletesen épek. Vasutas is dolgozik az állomáson – megakadályozandó az állomásépület, illetve a vasúti berendezések tönkretételét. Észak felé továbbhaladva a vágány egy ideig a település mellett fut, majd a végállomáshoz közeledve egy nagy jobbra kanyarral csatlakozik Lepsény állomás vágányaihoz.

 

Az építtető, a Győr–Veszprém–Dombóvár HÉV célja egy, az Észak- és a Dél-Dunántúlt összekötő tranzitvonal létrehozása volt. A Dombóvár–Lepsény vasút vonzáskörzete, illetve vonzáskörzetének népessége nem nagy. Jelentősége abban áll, hogy egy Budapestet nem érintő, haránt irányú vonal épült ki. Évtizedekig közvetlen vasúti összeköttetést létesített Győr és Dombóvár között, de ez már régen megszűnt. A '80-as években a régiókat összekötő funkciója kimerült abban, hogy egy vonat közlekedett Veszprémből Mezőhídvég állomásra. A Tamásitól délre eső szakasz forgalmának leállításakor ez is megszűnt. A Budapest–Pécs vasútvonallal való viszonylagos párhuzamossága lehetőséget adott arra, hogy a Budapestre, illetve a Pécs felé közlekedő gyorsvonatok kerülő útként használják. Ez a vonal működése során nem egyszer előfordult.

Sebességhatár emelés egyszer fordult elő a vonal működésének ideje alatt. A Pécsi Üzletvezetőség 1947. június 28-i rendeletében foglaltak szerint a mozdonnyal vont szerelvények esetében 40 km/h-ra a motorvonatok esetében 50 km/h-ra emelik a sebességet.

A vonalra a vontatójárműveket, illetve a motorkocsikat a hajmáskéri, illetve a székesfehérvári fűtőházból adták ki. A '70-es évtizedben erről a vonalról is kiszorult a gőzvontatás, és  megjelentek a Bz-motorvonatok. Ezek közlekedtek egészen a vonal forgalmának teljes leállításáig.

 

A két vonal felújításának terve

 

A pálya állapota már a három évtizeddel ezelőtt szükségessé tett volna egy nagyobb felújítást.

1986-ban elkészült a korszerűsítési koncepció mindkét vonalra. 1986. január 29-én a szakminiszter arról döntött, hogy egyik vonalon sem szűnik meg a vasúti forgalom.

1986 végére elkészült a korszerűsítési terv, melyet a Pécsi Igazgatóság rendelt meg az UVATERV-től. Az ebben foglaltak szerint a felújítás után a legnagyobb sebességet mindkét vonalon 60 km/h-ra, a megengedett tengelyterhelést 20 tonnára tervezték. Alternatív javaslat készült a Keszőhidegkút-Gyönk – Tamási vonal nyomvonalának megváltoztatására. Ezek szerint a fővonali csatlakozás Pincehelyre került volna át. Ez utóbbi esetben a megengedett legnagyobb sebesség ezen a vonalon 80 km/h lett volna.

A vonal fokozatos megszüntetése

A teljes felújítást évről-évre halasztgatták, végül teljesen elmaradt. A teljes körű rekonstrukciót úgynevezett kavicsaláveréses „javításokkal” próbálták pótolni. Ez csak ideig-óráig helyettesítette a teljes felújítást. Néhány teljesen tönkrement vágányszakaszt ugyan kicseréltek, de ez nem javított számottevően a pálya általános állapotán. Napirenden voltak a sebességcsökkentések, ez meg is látszott az utazási sebességen, ami évről évre kisebb lett. 

1991 volt az utolsó év, amikor a vonatok végig közlekedtek a vonalon. Végül is odáig fajult a helyzet, hogy balesetveszély miatt Dombóvár és Tamási között leállították a forgalmat. Helyette ezen a szakaszon vonatpótló autóbuszok közlekedtek. Ezzel egy időben megszűnt a személyforgalom a Keszőhidegkút-Gyönk–Tamási vasútvonalon is. A teherforgalom azonban mai napig is használja ez utóbbi vonalat. Az 1993–94-es menetrendváltástól Tamási és Mezőhídvég között is felszámolták a vonatforgalmat. Ezzel párhuzamosan a vonatpótló autóbuszok tovább közlekedtek Mezőhídvégig. A nagy nyári esőzések 1999-ben annyira megrongálták az amúgy is rossz állapotú vasúti pályát, hogy le kellett állítani a forgalmat a még üzemelő szakaszon is, ezután a teljes vonalon vonatpótló autóbuszok közlekedtek. A vonatpótló autóbuszokat a mellékvonalak tömeges bezárásával egyidejüleg megszüntették.

 

A haránt irányú vasútvonal hiánya a magyar vasúthálózat amúgy is túlzott mértékű sugarasságát fokozza. A megszüntetéssel egy időben a Keszőhidegkút–Gyönk–Tamási vonal zsákvonal lett. Nagykonda az egyik legnagyobb kárvallott: a vonatpótló autóbusz nem érinti a települést, és a Volán sem közlekedtet ide autóbuszt.

 

A Dombóvár – Lepsény vasútvonalon a forgalom megszüntetése óta eltelt évtizedekben a felépítményt hivatalos és „nem hivatalos” formában felszedték. Két helyen találunk még a vonalon vágányokat; Tamási állomáson és a Lepsény – Enying szakaszon. Itt néha még előfordulnak tehervonatok.

Az a cél, amiért a vonalat közel 120 éve átadták semmit sem veszített jelentőségéből. Továbbra is szükség lenne egy Székesfehérvárt elkerülő közvetlen Pécs – Győr összeköttetésre. Székesfehérvár állomás tervezett felújítása, valamint a 40-es Pusztaszabolcs-Szentlőrinc vonal igencsak lerobbant állapota is szükségessé teszi egy elkerülő vonal üzemeltetését.

A Keszőhidegkút–Gyönk–Tamási vonalon jelen állapotok szerint is elindítható lenne személyforgalom, csatlakozva a Pincehelyen megálló IC-vonatokhoz.

A térségben közlekedő Volán-járatokon utazók száma – különösen az Enying–Lepsény–Székesfehérvár viszonylatban lehetővé tenné a vonatforgalom újrafelvételét: első lépcsőben az Enying–Székesfehérvár (megyeszékhely, ipari központ), vagy a fővonali vonatokhoz csatlakozva az Enying–Lepsény viszonylatban. Ezt a vonat és az autóbusz közötti jelentős eljutási idő különbség (a vonat javára) is indokolná, legalábbis a már említett Enying–Székesfehérvár viszonylatban.

A Dombóvár–Lepsény vasútvonal hivatalos státusa jelen pillanatban „szüneteltetett vasútvonal”. Ezzel együtt most már csak a legelvakultabb vasútbarátok gondolják azt, hogy a Dombóvár - Lepsény vasútvonalon valamikor vonat fog közlekedni.

 

Szána Iván

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.